Egyik kedvenc hangulatképem

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

               (József Attila)

Szivárvány

A következő zenés alkotás az egyik kedves ismerősöm fejéből pattant ki. Igazán megragadó költeményt olvashatunk az alábbi videóban!
Köszönet Tóth Lászlónak, főleg az ötletes, összevágott képekért :) !

Szervusztok ismét!

Egy következő, saját költeménnyel kedveskednék! Ez a vers egyszerűségében és jelentésében is nagyon közel áll a szívemhez.

Ha egy hang lennél…

Ha egy hang lennél, életeket mentenél.

Megőriznéd a dallamot.
Ha egy hang lennél, nem feledne senki,
S te csak élnéd a mát, a holnapot.

Ha egy hang lennél, mindent elérnél.

Örökre szívembe zárnálak.
Ha egy hang lennél, az is maradnál,
S nem csak hiába várnálak.

Ha tényleg egy hang lennél,

Talán velem maradtál volna…
De mától csak egy olyan hang vagy,
Amit nem játszik többé senki, soha…

József Attila - Talán eltünök hírtelen / Ágnes Vanilla

Köszöntés

Üdvözlök mindenkit! 

A VersSzínpad egy órai munka eredménye, amely keretében blogot kellett szerkesztenünk. A versek mindig is közel álltak hozzám, ezért lett ilyen témájú a blogom. Az első bejegyzésben szeretném közzétenni egyik saját versemet. Remélem tetszeni fog!

Itt vagy velem

Bús öreg semmiség, színek förtelmes káosza!

Mi dolgod a vas-képzetekkel?

Nyugtod nem leled benne, s nem a tavasz mosolyog már rád.

Hátranézek, ott vagy. Mint hűvös kísértet, kíséred utam.

Megállok, s megállsz. Kezed megérinti vállam. Hideg van. Vacogok. 

Mintha óceán mély rengetegjébe zárva fuldokolnék. De még élek.

Tovább megyek. Lábad sarkam tapossa. 

Árnyék léted gyűrűbe fonja lelkem, s el akarsz engedni. De nem megy. 

Síri csönd ordít fülemben, nem mozdulok. Te is ordítasz. 

Benne vagy a szél üvöltésében, a bokrok zajában, a tátongó mélységben… 

S egyre csak kiáltasz, de nem hallom én. Csak érzem, hogy ott vagy…